Közegészségügyi hagyományok Dubrovnikban és Horvátországban

Zágráb, 2020. 05.08. A Horvát Köztársaság közegészségügyi rendszerének kialakítása az ismert horvát orvos, Andrija Štampar munkásságával köthető össze, aki hangsúlyozta a közegészségügyi rendszer fontosságát és törekedett megteremtésére. Érdekes módon, a közegészségügyi védelem felelősségteljes irányításának elvi alapjait már a Dubrovniki Köztársaság középkori történelmében is fellelhetjük. Dubrovnik a 14. században a világon az elsők között alkalmazta a karantént leghatékonyabb egészségvédelmi módszerként a világjárvánnyá szélesedő fertőző betegségekkel szemben lakossága megvédésére. Ezzel elültette a közegészségügyi kultúra csíráját.

A közegészségügy intézményesítése Horvátországban és a világon

Andrija Štampar horvát orvosprofesszor a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) Egészségügyi Szervezetének egészségügyi szakembere volt az európai országokban és az Amerikai Egyesült Államokban. Törekedett a közegészségügyi rendszer kialakítására, mivel annak kiemelten nagy jelentőséget tulajdonított. A 20. század harmincas éveiben Štampar professzor átszervezte a közegészségügyi szolgálatot Kínában, 1946-ban megválasztották az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa első alelnökének, majd az interim bizottság elnökének, amely az Egészségügyi Világszervezet alapokmánya életbe lépéséig végezte feladatait. Elnökölt az Egészségügyi Világszervezet első közgyűlésén Genfben 1948-ban, azt követően pedig annak küldöttjeként tanulmányozta a közegészségügyi helyzetet és az egészségügyi képzést Afganisztánban, Egyiptomban, Szudánban és Etiópiában.

A dr. Štampar által követett elvek napjainkban is alapjai a közegészségügynek és a szociális egészségügyi ellátásnak, mint például az az elv is, hogy nem lehet különbséget tenni a gazdaságilag fejlett és fejletlen országok között: népegészségügyi kérdésekkel mindenhol foglalkoznia kell, mivel a népegészségnek nagyobb a gazdasági, mint a társadalmi jelentősége.

Dubrovniki Köztársaság – a közegészségügy alapjainak lerakása

A középkori Dubrovniki Köztársaság Tanácsa játszott főszerepet a fertőző betegségek a Köztársaságba történő bejutásának és terjedésének megelőzésére tett rendkívüli intézkedések és előírások meghozatalában, az egészségügyi és szaniter szolgálat megszervezésében.

A dubrovnikiak minden fertőző betegséget pestisbetegségnek hívtak, és minden járványra a „pestis“ szót használták vagy a dögvész kifejezést (pestilencia) a latin pestis szóból.  A dubrovnikiak 1377-ben történelmet írtak, amikor azt a határozatot hozták, hogy „sem a belföldiek, sem pedig a külföldiek, akik a környékbeli tájakról érkeznek, nem tehetik be a lábukat a városba, sőt a Köztársaság földjére sem léphetnek, mielőtt nem tartanak tisztulási hónapot Mrkan és Cavtat szigetén“. Ezzel a „Környező tájakról érkezőknek tilos a belépés Dubrovnikba vagy környékére“ elnevezésű határozattal előírták, hogy minden olyan személy, aki valamely gyanítottan fertőzött vidékről, azaz olyan helyről érkezik, ahol fertőző betegség ütötte fel a fejét, 30 napig elkülönítve, izolációban, azaz karanténban tartózkodjon. Ezért a történetírók a dubrovniki karantént trentinának nevezték (trentina- olasz szó, jelentése harminc). Ez a határozat szerepel a dubrovniki törvények könyvében, amely a „Liber viridis“ vagy „Zöld könyv“ elnevezést kapta. Az épület, ahol a vesztegzár alatt tartózkodtak, a lazaret vagy kontumac nevet viselte [1]. [1]   Az adatok Dubrovnik- Neretva megye Közegészségügyi Hivatala weboldaláról származnak

Hivatkozás: Tartalom


[1]   Az adatok Dubrovnik- Neretva megye Közegészségügyi Hivatala weboldaláról származnak

PHOTO GALLERY